Milyen ivóvíz az ásványvíz?
Szerző: ICBWA
A Palackozott-víz Szövetségek Nemzetközi Tanácsának (ICBWA) véleménye a WHO által ismertetett, a "Tápláló ásványi-anyagok az ivóvízben, és a demineralizált, remineralizált, valamint a módosított ásványi-anyag tartalmú ivóvíz" című munkaanyagról.
ICBWA - Palackozott-víz Szövetségek Nemzetközi Tanácsa
2005. január 31.
WHO -Vízhigiénia és közegészségügy (WSH)
Avenue Appia 20
CH-1211- Genf ,Svájc 

Tisztelt WHO!
Az ICBWA nagyra értékeli azt a lehetőséget, hogy felkérték a WHO honlapján (http://www.who.int/water_sanitation_health/dwq/nutrients/en/) felsorolt dokumentum-tervezetek, valamint a 2003. november 11-13. között Rómában megtartott WHO munkaértekezlet résztvevői által, a „Tápláló ásványi-anyagok az ivóvízben, és a demineralizált és remineralizált valamint a módosított ásványi-anyag tartalmú ivóvíz” témakörben ismertetett munkaanyagok véleményezésére.
Az ICBWA tagjai a regionális/országos palackozott-víz szövetségek képviselői, és nem önálló cégek vagy egyének. A tagszövetségek Ázsia és a Közel-Kelet országait, Ausztráliát, Kanadát, Európát, Latin-Amerikát az Egyesült Államokat valamint az ágazat beszállítóinak szövetségét képviselik. Az ICBWA célja és feladata a globális palackozott-víz ipar további erősítése és segítése a termékminőségre vonatkozó szigorú nemzetközi szabványok támogatása és betartatása révén, valamint a palackozott-vizekkel kapcsolatos, a tagok (Ázsiai Palackozott-víz Szövetség, Ausztráliai Palackozott-víz Intézet, Kanadai Palackozott-víz Szövetség, Palackozott Vizek Európai Föderációja, Nemzetközi Palackozott-víz Szövetség (Amerikai Egyesült Államok) és a Latin-Amerikai Palackozott-víz Szövetség) és a nemzetközi képviseletek/ügynökségek valamint érdekcsoportok közötti zökkenőmentes információáramlás biztosítása révén.
Az ICBWA tudomásul veszi, hogy a WHO jelentést, az epidemiológia és a táplálkozástudomány területének elismert tudósai és szakemberei készítették. Azonban fontos felismerni azt a tényt, hogy ezzel kapcsolatosan a WHO igen lényeges felelőssége abban áll, hogy ezt az információt kellő megvilágításban tárja az ipar, a fogyasztók és a törvényalkotók elé. Az alábbiakban ismertetésre kerülő megjegyzéseink többsége azon álláspontunkra vonatkozik, miszerint a fent említett jelentés következtetéseit és ajánlásait nem lenne szabad olyan élelmiszertermékekre kiterjeszteni, mint például a palackozott víz. A palackozott víz a fogyasztók italválasztása, míg a lakossági vízhálózatból származó víz nem az. Következésképpen az ICBWA azt kéri, hogy kerüljön ki a jelentésből az összes olyan állítás, melyek specifikusan a palackozott vízre vonatkoznak.

Továbbá az alábbi megjegyzéseinket ajánljuk megfontolásra:
1. Ivóvíz fogyasztás
Az ICBWA helyesli, hogy a WHO munkacsoport kiemeli azt a tényt, hogy a „víz az élet nélkülözhetetlen eleme, és elégtelen bevitele dehidratációt (vízelvonást) eredményez, aminek következménye lehet a csökkent munkateljesítmény és a levertség.” Az ICBWA azzal is egyetért, hogy „a folyadékok bőséges bevitele kedvező hatással lehet az egészségre”. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a munkacsoport, a „megfelelő összetétel” kifejezés beillesztésével tudományosan vitatott állítássá alakított egy érvényes állítást. A folyadékbevitel és a megfelelő hidratáció (vízfelvétel) vonatkozásában jól dokumentált egészségügyi előnyökről beszélhetünk, jóllehet a tudomány még nem egyértelmű e tekintetben és további értékelésekre van szükség arra vonatkozóan, hogy a „megfelelő összetételű” folyadékok elfogyasztása a teljes népesség minden szegmense számára kínál-e egészséggel kapcsolatos előnyöket. Ugyanakkor még definiálni kell azt is, hogy mi is az a „megfelelő összetétel”. Következésképpen az ICBWA a „megfelelő összetétel” kifejezés jelentésből történő törlését javasolja. Ahogy azt a jelentés konklúziójában egyhangúlag megállapítja, még számos kutatás elvégzése szükséges és a „megfelelő összetétel” beillesztése - elhamarkodottan és tévesen - állításként fogalmaz meg egy hipotézist.

2. Ivóvíz, mint tápanyagforrás 
a. A WHO munkacsoport megvizsgálta azokat az információkat, melyek arról szólnak, hogy az ivóvízben található ásványi anyagok mennyiben járulnak hozzá az ivóvíz tápanyag státuszához. Arra a megállapításra jutottak, hogy nem áll rendelkezésre elégséges adat, ami lehetővé tenné az ivóvízben található ásványi anyagok jelentőségének értékelését az ásványi tápanyagok (tápláló ásványi anyagok) vonatkozásában, különös tekintettel az érzékeny népességcsoportok esetében¹. Annak ellenére, hogy a munkacsoport elismeri azt a tényt, hogy további tanulmányok szükségesek az ivóvízből történő kiegészítés ill. utánpótlás teljes megértéséhez, azt javasolta, hogy a lakossági vízellátók és a palackozott vizek gyártói „tájékoztassák az egészségügyi hatóságokat és a lakosságot a vízben található ásványi anyagok összetételéről.”. Mivel megállapítást nyert, hogy ebben a témában további kutatásokra van szükség - különös tekintettel az ásványi anyagok szintjére, ami kedvező hatással lehet az egészségre -, ezen a ponton és a közeli jövőben valószínűleg nem igazán lenne hasznos a lakosság és az egészségügyi hatóságok tájékoztatása. Az ICBWA javasolja tehát, hogy a WHO munkacsoport vizsgálja felül a megállapításait ezen javaslat törlése érdekében. 
b. Az ICBWA helyesli a WHO munkacsoport azon felismerését, miszerint – mint más élelmiszerek – az ivóvíz és az olyan italok, mint a palackozott víz, mint megfelelő hordozó közegek, ásványi anyagokkal egészíthetik ki az étrendet. Az ICBWA helyesli továbbá, hogy a munkacsoport elismeri az ivóvízben található ásványi anyagok bio-hozzáférhetőségével foglalkozó tudományt. Az ICBWA kiemelné azt, hogy míg az ivóvíz megfelelő ásványi-anyag forrás lehet az étrendben, addig az ivóvíznek nem kell ásványi-anyag forrásnak lennie, mivel az ásványi anyagokat az élelmiszerek és italok - beleértve a palackozott vizet - is bevihetik a szervezetbe. 

¹Ezt a konklúziót maga a WHO is alátámasztja az „Ivóvízminőségre vonatkozó Irányelvek” 3. kiadásában. Ebben a jelentésben a WHO megtagadta azt, hogy irányértékeket határozzon meg, vagy ajánlásokat fogalmazzon meg az ivóvízben vagy a palackozott vízben található lényeges ásványi-anyagok minimum koncentrációjára vonatkozóan, az „ivóvízből származó ásványi tápanyagot körülvevő bizonytalanság miatt”. Továbbá az irányelvekben tudomásul veszi, hogy a víz jellemzően csak kismennyiségű ásványi anyaggal járul hozzá az étrendhez, és hogy a bevitel elsősorban az élelmiszereken keresztül történik.

c. Az ICBWA egyetért a WHO munkacsoporttal abban, hogy a mikroelemek (nyomelemek) hiánya ill. elégtelensége súlyos egészségügyi következményekkel járhat és hogy a különböző népességcsoportokon belül nagyobb a kockázata az egyes ásványi-anyagok vagy ásványi-anyag kombinációk elégtelenségének.

3. Vízkeménység és érrendszeri (keringési) megbetegedések
a. A WHO munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy az epidemiológiai megállapítások kalcium- és magnézium-tartalmú vizek fogyasztását jelzik és így, a magnézium és kalcium hozzáadása a demineralizált vizekhez valószínűleg kedvező ill. előnyös hatású lenne az egészségre, különösen azon népességcsoport körében, melynél ezen két ásványi-anyag vonatkozásában elégtelen a teljes táplálékbevitel. A munkacsoport elemzése azon epidemiológiai tanulmányok felülvizsgálatát reprezentálja, melyek statisztikai asszociációkig jutnak el, nem pedig az okozati viszonyokhoz. Míg néhány tanulmány ténylegesen is sugall valamiféle összefüggést a kemény víz és az érrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos alacsonyabb halálozási szám között, mások azonban nem. Például a Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) a „Kalciumra, foszforra, magnéziumra D-vitaminra és a fluoridra vonatkozó referencia bevitel”² című 1997-es tanulmányában azt állapítja meg, hogy a magnéziumot tartalmazó kemény víz fogyasztásával kapcsolatosan az alacsonyabb szívbetegség-előfordulási arányt mutató epidemiológiai eredmények nem meggyőzőek. Továbbá az NRC az emberek esetében a magnézium bevitel vonatkozásában azt is figyelembe vette, hogy az a mérték, amennyiben a szívbetegség módosítja a magnéziumhiány kiterjedését, és nem pedig a hiány, ami szívbetegséget eredményez, a szimptómák és a vizsgált egyén függvényében változik. Az NRC további tanulmányok elkészítését javasolja. És ezt ismétlik a Táplálék-kiegészítőkkel foglalkozó Egészségügyi Hivatal Nemzeti Intézetei, melyek a magnéziummal kapcsolatos értékelésükben arra a következtetésre jutottak, hogy további tanulmányok elkészítése szükséges a magnézium étrendi bevitele és a szívbetegségek közötti komplex kapcsolatok megértéséhez³. Azonkívül, az egészségügyi jelentősége ezen vélelmezett kapcsolatoknak az ivóvízben, bármely adott népesség esetében elsődlegesen olyan tényezők függvénye lenne, mint az étrend, az életmód, a dohányzás, a genetikai állomány, és a foglalkozás. Az ICBWA ugyanakkor arra figyelmezteti a WHO munkacsoportot, hogy míg egyre több olyan ismeret kerül napvilágra, ami azt mutatja, hogy az ivóvízben található ásványi anyagok esetleg összefüggésben lehetnek előnyös egészségügyi hatásokkal, jelenleg nincs semmilyen jelentős tudományos egyetértés ebben a témában. Így talán korai lenne bizonyossággal azt állítani, hogy a magnézium és kalcium újbóli hozzáadása a demineralizált vízhez kedvező hatással lenne az egészségre.

² Institute of Medicine of the National Academies (Nemzeti Akadémia Orvostudományi Intézete) 1997. január 1. A kalciumra, foszforra, magnéziumra D-vitaminra és a fluoridra vonatkozó referencia bevitel.

³ National Institute of Health, Office of Dietary Supplements (Nemzeti Egészségügyi Intézet, Táplálék-kiegészítők Hivatala). 2002. Magnéziumra vonatkozó adatlap.

b. A WHO munkacsoport azt állapította meg ebben a dokumentumban, hogy számos potenciális tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy értékelni lehessen azokat az egészségügyi előnyöket – amennyiben léteznek ilyenek -, melyeket egy adott összetételű víz fogyasztása eredményezhet. Ezen tényezőkhöz tartozik többek között az étrend, az életkor, az elfogyasztott víz mennyisége, a hőmérséklet, a fizikai aktivitás szintje és az egészségügyi problémák. A munkacsoport továbbá azt is megállapította, hogy a speciális tápanyag mennyiségeket tartalmazó víz bio-hozzáférhetősége, valamint a víz fogyasztásából származó potenciális egészségügyi előnyök, mivel ezek a fent említett összes változóra vonatkoznak, sokkal kiterjedtebb kutatást igényelnek. Mindezeket figyelembe véve az ICBWA helytelennek és elhamarkodottnak tartja azt, hogy a jelentés tartalmazza a következő állítást: „A palackozott víz esetében mérlegelni kellene azt is, hogy olyan ásványi összetételű vizeket kínáljanak, melyek kedvező hatásúak a populációs szegmensek számára.” Ezt az álláspontot támogatja a WHO 2004-es „Ivóvíz-minőségre vonatkozó Irányelvei” című dokumentum, mely a palackozott ivóvíz potenciális egészségügyi előnyeiről vitatkozik. Az „Ivóvíz-minőségre vonatkozó Irányelvek” azt a következtetést tartalmazza, miszerint nem áll rendelkezésre elegendő tudományos információ a nagyon alacsony ásványi-anyag tartalmú palackozott víz (például desztillált víz vagy demineralizált víz) rendszeres fogyasztásával kapcsolatos előnyök vagy veszélyek tekintetében. Figyelembe véve, hogy további tanulmányok elkészítésére van szükség ahhoz, hogy teljes egészében tisztában legyünk az ivóvízben található ásványi-anyagok fogyasztásával együtt járó potenciális előnyökkel, korai és meggondolatlan lenne ha a palackozó cégek a gyártásra vonatkozó döntéseiket a WHO munkacsoport ajánlásaira alapoznák. Ugyanez vonatkozik a lakossági ivóvízellátásért felelős vállalatokra is. Továbbá korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan is, hogy az ivóvízben mekkora ásványi-anyag tartalom jelentene előnyöket. Az ICBWA aggodalmát fejezi ki a tekintetben, hogy az ilyen jellegű kijelentések ill. megállapítások elhamarkodott módon és helytelenül befolyásolnák a fogyasztói magatartást és a kormányok szabályozással kapcsolatos irányelveit és intézkedéseit, ha azokhoz nem fűznek alapos és megcáfolhatatlan magyarázatokat és nem támasztják alá azokat tudományos érvek. Következésképpen az ICBWA javaslata az, hogy kerüljön ki a jelentés szövegéből, hogy a vízpalackozó cégek vegyék fontolóra az olyan ásványi-anyag összetételű palackozott vizek árusítását, melyek „előnyös” hatásúak a populációs szegmensek számára. 

4. Az ivóvízben található kalcium és magnézium hozzájárulása a tápanyag bevitelhez
a. A javasolt étrendi referencia bevitelhez (Dietary Reference Intakes-DRIs) képest - ami a kalcium vonatkozásában napi 500-800 milligramm a gyermekek esetében és 1,000-1,300 milligramm a felnőtteknél és a magnézium vonatkozásában napi 80-130 milligramm a gyermekek esetében és 240-420 milligramm a felnőtteknél -, az ivóvízben fogyasztható ezen ásványi-anyagok mennyisége úgy tűnik, hogy elég kicsi, sőt még talán jelentéktelen is. Még a Kozisek⁴ által javasolt kalcium (20-30 milligramm/liter) és magnézium (10 milligramm/liter) szinteknél is, a DRI (étrendi referencia bevitel) kevesebb, mint 10 %-a beszerezhető az ivóvízből. Az ICBWA javaslata értelmében a helyes élelmiszer-választás – beleértve a biztonságos ivóvizet – megteremti az optimális táplálkozáshoz szükséges alapot.

⁴ F. Kozisek, A demineralizált víz fogyasztásából eredő egészségügyi kockázatok. World Healt Organization 2004.

b. Az ICBWA tudomásul veszi, hogy világszerte számos olyan ivóvízforrás létezik, melyek megfelelnek a WHO Ivóvízre vonatkozóan megállapított Irányelveinek, és így biztonságos ivóvizet kínálnak, ugyanakkor nem tartalmaznak olyan mennyiségű kalciumot és magnéziumot, mint ami a WHO munkacsoport jelentésében szerepel. Az ICBWA azt emeli ki a WHO munkacsoport számára, hogy elsődleges prioritásként a világszerte biztonságos ivóvíz-szolgáltatást kell megfogalmazni, és ezt kell hangsúlyozni a zárójelentésben.

c. Felismerve azt, hogy a WHO dokumentum-tervezete a demineralizált vízre koncentrál, az ICBWA arra figyelmezteti a WHO-t, hogy bizonyos „természetes vizek” eredendően olyan karakterisztikus ásványi-anyag összetétellel rendelkeznek, ami esetleg nincs összhangban a WHO által javasolt minimum szintekkel. Ezért az ICBWA arra inti a WHO-t, hogy ezen dokumentuma révén ne „keltesen zavart” azzal, hogy bizonyos „ivásra alkalmas”, tiszta természetes ivóvizek, melyeket már évtizedek óta értékes ivóvízforrásként használnak, esetleg nem lennének megfelelőek a lakosság számára csak azért, mert nem teljesítik a demineralizált vizekről szóló WHO dokumentumban említett minimum szinteket.

5. Az ivóvízben található ásványi anyagokra vonatkozó irányértékek
Ahogy azt már a korábbiakban említettük, a munkacsoport egy másik ajánlása az volt, hogy a WHO vizsgálja meg az ásványi tápanyagok előnyös hatását/szerepét és a vízkeménységi jellemzőket is, amikor ezen anyagokra vonatkozóan meghatározza az ivóvizekkel kapcsolatos számszaki irányértékeket. Az irányértékek az ivóvíz-biztonságot meghatározó nemzetközi referencia ill. kiindulási pontként szolgálhatnak. Ahogy azt már az előzőekben megtárgyaltuk, a WHO most készült el ezen Irányelvek 3. kiadásával. Miután elvégezte az ivóvizekben található ásványi anyagokkal kapcsolatos saját vizsgálatait, a WHO ezen kiadványának a szerzői úgy döntöttek, hogy nem illesztik be az ivóvízben vagy a palackozott vízben található alapvető fontosságú ásványi-anyagok minimum koncentrációira vonatkozó irányértékeket. Míg az ICBWA elfogadja, hogy a WHO az Ivóvíz-minőségre vonatkozó WHO Irányelvekkel egy un. „gördülő felülvizsgálatot” („rolling revision”) indított el, figyelembe véve a fentiekben említett vitatott pontokat, az ICBWA fenntartja azt az álláspontját, hogy a WHO-nak nagyon körültekintően kell meghatároznia ezeket az értékeket az ivóvíz vonatkozásában.

6. Összegzés

Tekintettel a palackozott vízre gyakorolt potenciális hatásra, az ICBWA arra figyelmezteti a WHO-t, hogy ezen dokumentum megállapításai esetleg váratlan következményekkel járhatnak a palackozott vizekkel kapcsolatos fogyasztói/vásárlási döntések vonatkozásában. Jelenleg a palackozott-víz ipar a termékek széles skáláját kínálja a fogyasztók számára, mint például: 

Az ICBWA továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy a palackozott-víz ipar által jelenleg kínált összes termék hidratációs szempontból megfelelő, és bizonyos esetekben ásványi anyagokkal járul hozzá a mindennapi étrendhez. Ebből pedig akár az a következtetés is levonható, hogy a palackozott vizekben található ásványi anyagok kedvezőtlenül befolyásolhatják a vesekő kialakulására hajlamos emberek egészségét azáltal, hogy nem fogyasztanak demineralizált vagy alacsony ásványi-anyag tartalmú vizeket. Az ICBWA határozottan képviseli azt az álláspontot, hogy a fogyasztókat megfelelő módon tájékoztatni kell egy adott termék jellemzőiről a termék nevén keresztül (például: desztillált víz, tisztított víz ízesítési célból hozzáadott ásványi anyagokkal, forrásvíz, ásványvíz …), mint ahogy azt a nemzeti törvények meghatározzák, kellő figyelmet fordítva a vonatkozó CODEX ALIMENTARIUS szabványokra^5,6. Az ICBWA nyomatékosan azt javasolja, hogy védeni kell a fogyasztói döntéseket. 

Az ICBWA ismételten nagyra értékeli ezt a lehetőséget, hogy véleményezhette a dokumentum tervezeteket és az „Egyeztető Megbeszélés” szakértői jelentését. Az ICBWA támogatja a közegészség védelmére irányuló tudomány és technológia fejlesztését és alkalmazását. Az ICBWA támogatja továbbá azon jelenleg is folyó kutatásokat, melyek a nyomelemek (mikroelemek) szervezetbe történő bevitele hatásainak a tudományosan megalapozott megértését segítik. Üdvözöljük azt a lehetőséget, hogy együtt dolgozhatunk a WHO-val, segítséget nyújthatunk, és érveket sorakoztathatunk fel a végkövetkeztetések levonásához valamint az ajánlások megfogalmazásához, a 2003. november 11-13. között Rómában megtartott WHO munkaértekezlet által felvetett, az ivóvizekben található ásványi tápanyagokkal kapcsolatos hipotézisek vonatkozásában.
Tisztelettel,
Ita Thaher Elnök
Másolatot kapnak: WHO – email, Dr. Jamie Bartram (WHO) – Svájc

⁵ A (Természetes Ásványvizektől Különböző) Palackozott/csomagolt Ivóvizekre vonatkozó Általános Szabvány – CODEX STAN 227-2001.

⁶ A Természetes Ásványvizekre vonatkozó CODEX Szabvány – CODEX STAN 108-1981., Felülvizsgálva 1.-1997 – Módosítva 2001-ben.