A természetes ásványvíz védett, felszín alatti vízadó rétegből – egy vagy több természetes, vagy mesterségesen feltárt forrásból vagy kútból származik. A természetes ásványvizet csak a vízkivételi hely környezetében szabad palackozni. A vízkivételi helynek és a palackozó helynek egybefüggő, zárt rendszert kell alkotnia. /a képre kattintva látható a palackozás technológiáját bemutató videó/

A víz kinyerésére szolgáló berendezést úgy kell beépíteni, hogy elkerülhető legyen a víz bármiféle szennyeződésének a lehetősége, és megőrizhetőek legyenek a víz azon tulajdonsága, jellegzetessége, amellyel a víz a vízkivételi helynél rendelkezik.

Ennek érdekében
- a vízkivételi helyet védeni kell a szennyeződéstől, illetve annak veszélyétől,

- a kitermeléshez szükséges berendezéseket, csöveket és tárolókat a víznek megfelelő anyagból és úgy kell elkészíteni, illeteve beépíteni, hogy elkerülhető legyen a víz bármiféle kémiai, fiziko-kémiai, vagy mikrobiológiai jellemzőinek a megváltozása,

- a kitermelés körülményeinek, különös tekintettel a mosó és palackozó üzemre, nagyon szigorú higiéniai követelményeknek kell megfelelnie. 

A termelőkútból az ásványvizet búvárszivattyú juttatja el a palackozó üzembe, ahol azt átmeneti tartályban tárolják. A tartályból a palackozó gépsor felé a vizet egy másik szivattyú továbbítja, amelyet a töltőgép vízigényének megfelelően lehet vezérelni. 

A természetes ásványvíz egyik legfontosabb értéke, hogy eredendően tiszta, nem kell, de nem is szabad mesterségesen tisztítani. Az ásványvíz rendelet azonban megenged néhány olyan fizikai eljárást, amellyel egy-két nem stabil összetevő – vas-, mangán- és kénvegyületek, valamint az arzén – eltávolíthatóak a vízből. Ezeknek a kezeléseknek a során szűréssel vagy ülepítéssel (dekantálással) távolítják el az említett összetevőket. Az műveletet szűrt, steril, illetve ózonnal dúsított levegővel való telítéssel lehet elősegíteni. A kezelés feltétele, hogy az eljárás nem változtathatja meg a víz összetételét, jellegzetes tulajdonságait meghatározó összetevőinek mennyiségét. Tájékoztatás a természetes ásványvizek és forrásvizek kezelésére alkalmazni kívánt eljárásokról Szerző: EFBW

Szén-dioxiddal dúsított termék palackozása esetén a kültéri cseppfolyós tartályban tárolt szén-dioxidot egy párologtató rendszeren keresztül elpárologtatják, majd a bekeverő gép segítségével hozzáadják az ásványvízhez. A szén-dioxiddal enyhén dúsított termék esetében a termék szén-dioxid tartalma 2 – 4 g/l, a magyar piacon klasszikusnak mondható szén-dioxiddal dúsított termék esetében 6 – 7 g/l.

A szén-dioxiddal dúsított vagy szénsavmentes (vízben oldott szén-dioxid a szénsav) ásványvíz ezután a töltőgépbe kerül, ahol az öblített palackokba szelepeken keresztül jut be a víz. A mikrobiológiai tisztaság megőrzése érdekében a palacköblítő, töltő és záró gép egy szűrt, steril levegős térben működik, ahol enyhe túlnyomás uralkodik, hogy a palackokba külső szennyeződés ne juthasson be. 

A palackozást követően a felhordó pályán és ejtő garaton keresztül érkező UV fénnyel csirátlanított műanyag kupakokat a záró gép a palackokra ráhelyezi, és megfelelő nyomatékkal lezárja. A steril térből kilépő lezárt palackokra ezután kerülnek rá a megfelelő címkék, amelyeket a záró géphez csatlakoztatott címkéző gép ragaszt fel. A palackok töltési szintjét, a címke és záró kupak meglétét automata gép ellenőrzi, amely eltávolítja a szállítószalagról a hibás terméket. Ezután a dátumozó gép tintasugárral vagy lézerrel automatikusan ráírja a palackok nyakára vagy a záró kupakra a termék minőség-megőrzési időtartamát, amely általában a termék palackozásától számított 6-12 hónap. 

Napjainkban Magyarországon az ásványvizek döntő hányada egyszer használatos műanyag palackokba töltve kerül forgalomba, különösen a kiskereskedelemben. A PET (polietilén-tereftalát) flakonok elterjedése a fogyasztók számára praktikus, mert könnyűek, és nem kell a visszaváltással bajlódni, emellett a néha fel-felbukkanó hírekkel ellentétben semmivel sem csökkentik a bennük található folyadékok élvezeti értékét. Alkalmazásuk azonban sok vitára ad okot, mondván, hogy a palackok használatukat követve szennyezik a környezetet. Ha figyelembe vesszük azonban az újratölthető palackok előállítása során fellépő környezetszennyezést – palackmosás, többlet vízfogyasztás, -szennyvízkeletkezés, mosólúg készítése, -kezelése, mosást igénylő műanyag rekeszek alkalmazása, dupla fuvar, nagyobb levegőszennyezés, útrongálás, nagyobb raktárak szükségessége, stb. – hatástanulmányok eredményével egybehangzóan kijelenthető, hogy az egyszer használatos palackok környezetterhelése semmivel sem nagyobb, mint az újratölthető palackoké. A csomagolás hulladék mennyiségét pedig a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztésével, és az így összegyűjtött műanyag újrafelhasználásával kell csökkenteni. A feldolgozás során a palackokat ledarálják, granulátumot állítanak elő belőle, amely azután alkalmas az élelmiszeriparban újabb palackok, vagy fóliák készítésére, de ruhanemű, építési anyag, építkezési anyag, és még számtalan egyéb anyag alapanyagaként is hasznosítható. 

A vendéglátásban elterjedt a kisebb térfogatú üvegpalackok forgalma is. Ezek térfogata általában 0,25, 0,33, 0,5 liter, újabban 0,7 és 0,75 liter. A kiskereskedelemben az 1,5 literes, valamint a 0,5 literes PET palackok a legkedveltebbek. 

Az ásványvizes palackok címkéjének kettős szerepe van. Részint a jogszabályok által előírt jelöléseket, a vásárló számára fontos információkat tartalmazza, de emellett a címke adja meg a termék márkáját, megjelenését is. A gyártó marketing elképzelésétől függően nagyon sokféle címkét alkalmaznak, nyak, hát, vagy körcímkét, papírból, vagy műanyag fóliából készítve, ragasztva vagy öntapadással rögzítve, stb.   

A termék megjelenésének fontos része a palack egyedi formája, színe, amely szintén az egyes cégek jellegzetességét hangsúlyozza. Átalánosan elterjedt viszont, hogy a szén-dioxiddal dúsított ásványvizek kupakja kék, az enyhén dúsítotté zöld vagy sárga, a szénsavmentesé pedig rózsaszínű.

A töltést, címkézést követi a palackok zsugorfóliázása. Ezekben a gépekben az űrmérettől függően különböző csomagok készülnek: 1,5 literes palackok esetében 6 db-os, 0,5 literes kiszerelésnél 12 db-os, 0,33 literes vizeknél 24 db-os egységcsomagok készülnek, amelyekre fülező gép a hordozást megkönnyítő fület ragaszt. Az ilyen módon elkészített egységcsomagokat automata palettázó helyezi a raklapokra. Ott az egyes szintek közé kartonlemez kerül, majd a gép sztreccsfólia segítségével rögzíti a raklapot. Az elkészült raklapokat a készárú raktárba helyezik el, és csak az adott tétel mikrobiológiai vizsgálata, és annak megfelelő eredménye alapján kerülnek kiszállításra. 

A felhasznált csomagoló anyagok egy külön vonalon érkeznek a töltő és csomagoló gépekhez. A PET palackokat a beszállított előformából – esetenként granulátumból – speciális palackfúvó gép helyben készíti. A kész palackokat steril, szűrt levegős szállító pálya emberi kéz érintése nélkül juttatja el az öblítő és töltő géphez. A palackok öblítése két ciklusban, ózonnal dúsított vízzel, majd termékvízzel történik, de steril levegővel történő vákuumos öblítés is megfelel a célnak.(* Forrás: Nádasi Tamás-Udud Péter: Ásványvizek könyve )