Jean Francois NARBONE toxikológiai professzornak, a Bordeaux-i Egyetem Környezeti Toxikológiai Részlege igazgatójának, az AFSSA (Francia Élelmiszerbiztonsági Hatóság) szakértőjének a véleménye a Wagner Oehlmann és társainak, a Frankfurti Goethe Egyetem (Goethe University of Frankfurt) munkatársainak az Environmental Science and Pollution Research című folyóirat márciusi számában közzétett tanulmányról.

Richard Hall, a Zenith International elnöke a brit "Which" fogyasztói magazinban megjelent cikkre - amely a csapvizet részesíti előnyben a palackozott vizekkel szemben - válaszolva  kifejti  és jól összefoglalja azokat az érveket, amelyek megcáfolják a médiában egyre gyakrabban felbukkanó elfogult, valótlan állításokat.

A Yale egyetem professzora, Stephen Edberg, nemrég cikket jelentetett meg a Washington Times-ban, amely a csapvíz és a palackozott víz közötti különbségekkel foglalkozik, különös tekintettel a biztonságra és a minőségre. Bár a cikkben közölt megállapítások nem vonatkoznak teljes mértékben az európai, természetes eredetű palackozott vizekre, de a csapvíz elosztási rendszerére vonatkozó kritikák teljes mértékben helytállóak.

Az ásvány- és gyógyvizek elfogyasztásánál, ivókúráknál az emésztőrendszerből történő felszívódás az első lépcsője annak, hogy a vízben lévő makro- és mikroelemek bekerüljenek az ember szervezetének anyagcseréjébe, és kifejthessék jellemző élettani hatásukat. Nyilvánvaló, hogy a felszívódás ennek a folyamatnak lényegi eleme, amelyre az összes többi biológiai jelenség felépülhet. Az ásvány- és gyógyvizek kémiailag azonosított komponenseinél tájékozódni kell a felszívódás jellemzőiről. A szerző irodalmi adatok alapján tekinti át a legfontosabb makro- és mikroelemek felszívódását, és a következő elemekkel foglalkozik: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, jód, réz, cink, fluor, mangán, szelén, kén, bór, vanádium, króm, arzén.

A csomagolásra és hulladékkezelésre vonatkozó új előírásoknak jobban kellene figyelniük az élelmiszerek csomagolásának azon funkciójára, miszerint megvédik a tartalmukat, hiszen az élelmiszer-termelés teljes életciklusának igen fontos eleme az élelmiszer-veszteség. Ez az üzenete annak a kutatásnak, amelyet az élelmiszer-csomagolásokról az életciklus szerinti értékelés alapján végeztek a közelmúltban Svédországban.

Történeti adatok bizonyítják, hogy hazánk területén több ásvány- és gyógyvizet már a rómaiak is ismertek és kedveltek. A XIX. század végére egyre szélesebb körben vált ismertté a neves magyar ásványvizek összetétele, kedvező élettani tulajdonsága. Palackozásukat ipari méretekben is megkezdték, és hamarosan egész Európában, de még a tengeren túl is megkedvelték és fogyasztották a híres magyar ásványvizeket.

Kevés olyan élelmiszer van ma Magyarországon, amelynek az egy főre eső fogyasztása évről-évre olyan nagymértékben növekedik, mint a palackozott természetes ásványvízé. A nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is ez az érték stabilan 3 liter/fő/év körül volt. 1993-ban kezdett a fogyasztás dinamikusan - évente 20 - 30 %-al - növekedni, és 2007-ben elérte az évi, fejenkénti 105 litert.

Időről időre nyilvánosságra kerülnek – főleg a nemzetközi sajtóban, de ezeket azután átveszi a hazai média is – olyan hírek, amely szerint egészségesebb és olcsóbb a csapvíz fogyasztása, a palackozott vizek nem, hogy értékesebbek, de kifejezetten egészségre veszélyesek. Ezek az állítások hamisak és károsak, mert úgy közölnek tényeket, vizsgálati eredményeket, hogy azok megtévesztik, megijesztik a fogyasztókat.

Számos ital, különösen pedig a palackozott víz esetében, a PET bizonyult a legjobb választásnak. A múlt évi ingatag olajárak ellenére, a polimer lenyűgöző volumen-növekedést ért el és a jövőbeli kilátások is egyre fényesebbek, mivel a PET egyre nagyobb teret hódít a felzárkózó gazdaságú országokban. A gyártási technikák javulása tovább fokozódik, mivel gyorsabb és sokkal kifinomultabb előforma-gyártó gépeket, présfúvó technológiákat és töltőgépeket alkalmaznak.

A Bottledwaterworld ismerteti az aktuális ipari trendeket a PET használatban elsősorban a növekedési potenciál helyére összpontosítva. A teljes cikk elolvasható itt.

A sajtóban a közelmúltban többször is szerepelt a hír, hogy a Heidelbergi egyetem kutatói közzétették egy vizsgálatsorozat eredményét, amely szerint több PET palackba csomagolt ásványvízben antimon nyomokat mutattak ki. Az antimon természetes módon több helyen előfordul a természetben – pl. a talajban, a kőzetekben – így  az ásványvizekben is megtalálható, de a PET palackból is kioldódhat. Az ásványvízben esetlegesen előforduló nyomnyi mennyiségű antimon-tartalom – a mért koncentrációban – nem jelent veszélyt a fogyasztó számára.

A Palackozott-víz Szövetségek Nemzetközi Tanácsának (ICBWA) véleménye a WHO által ismertetett, a "Tápláló ásványi-anyagok az ivóvízben, és a demineralizált, remineralizált, valamint a módosított ásványi-anyag tartalmú ivóvíz" című munkaanyagról.

A környezeti hasznosság sokkal könnyebben és hatékonyabban realizálható az italcsomagolási szektoron belül a visszanyerési és újrahasznosítási kvóták emelésével, mint az újratöltési kvóta növelésével.

Ez az egyik megállapítása az osztrák GUA cég által készített hatástanulmánynak