Pénzkidobás a palackozott víz?
Nem! Az eredendő tisztaságot, ami azt jelenti, hogy a vízhez nem kell – nem is szabad – tartósítószert adagolni, nem kell fertőtleníteni, úgy is tiszta, csak palackozással lehet biztosítani – a palackozás technológiáját viszont meg kell fizetni. A palackozott víz tehát biztonságos és egészséges termék, és a fogyasztóknak joguk van hozzá, hogy palackozott vizet kapjanak, amikor úton vannak, amikor étteremben étkeznek, vagy akár otthon is. A természetes ásványvizek és a forrásvizek egy természetes, frissítő és kényelmes választási lehetőséget nyújtanak, és különböző árfekvésben kaphatóak. Az ipar erősen verseny érzékeny, ami azt jelenti, hogy a fogyasztók biztosak lehetnek benne, hogy értéket kapnak a pénzükért. 

Miért nem alkalmaznak kötelező betétdíjat az egyutas palackok esetében, hogy növeljék a visszagyűjtés arányát?
Az újrahasznosítás növelésének legjobb módja olyan újrahasznosító létesítmények falállítása, amelyek mindenféle hulladékot kezelni tudnak. A vizes palackok a hulladéknak csak egy kis részét adják, és a termékdíj-rendszer nem módosítana az újrahasznosítás arányán, csak a hulladékot telepítené át a közhulladék-gyűjtő rendszerekből. Sokkal hatékonyabb lenne a „járdaszegély-gyűjtés” rendszere, amelyben a háztartások mindenféle hulladékát összegyűjtenék, és a fogyasztóknak nem kellene külön utakat megtenniük a palackok visszaváltása érdekében. A betétdíjas rendszer bonyolult és költséges infrastruktúrát eredményez, amely a fogyasztói árak emelkedéséhez vezetne, igen kis hatással eközben a valóban újrahasznosított hulladék arányára. A legtöbb országban amúgy is nő az újrahasznosítási arány, akár van kötelező betétdíj, akár nincs.  

Melyik a leginkább környezetbarát palackanyag?
A vizet általában üveg vagy PET (polietilén-tereftalát, tehát műanyag) palackokba töltik, amelyek teljes mértékben újrahasznosíthatóak. Nagyon kicsi a különbség a különböző csomagolóanyagok környezeti hatása között, és nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni, amikor ezeket a hatásokat számba vesszük, vagy összehasonlítjuk. Az italcsomagolás környezeti és gazdasági hatásainak elemzése (GUA tanulmány, 2004.) megállapította, hogy az egyszer használatos csomagolás környezetterhelése gyakorlatilag megegyezik az újratölthető csomagolás környezetterhelésével.
Ezen kívül a visszagyűjtött PET palackokat másodlagos nyersanyagként számtalan módon lehet hasznosítani. A textilipar ruhák, különféle textíliák és szőnyegek gyártásához (pl. 67 műanyag palackból előállítható egy kétszemélyes paplan), az építőipar ereszcsatornák, szennyvíz csatornák gyártásához, az élelmiszeripar palackok, rekeszek előállításához, stb. tudja felhasználni. Magyarországon egyébként a műanyag vizes palackok a háztartási hulladéknak (súly szerint) mindössze a 0,8 – 0,9 %-át adják. 

Az ásványvízben előforduló antimonról
Szerző: Bikfalvi istvánné dr.
A sajtóban a közelmúltban többször is szerepelt a hír, hogy a Heidelbergi egyetem kutatói közzétették egy vizsgálatsorozat eredményét, amely szerint több PET palackba csomagolt ásványvízben antimon nyomokat mutattak ki. Az antimon természetes módon több helyen előfordul a természetben – pl. a talajban, a kőzetekben – így az ásványvizekben is megtalálható, de a PET palackból is kioldódhat. Az ásványvízben esetlegesen előforduló nyomnyi mennyiségű antimon-tartalom – a mért koncentrációban – nem jelent veszélyt a fogyasztó számára.

 Bővebben » 

 Palackozott vagy csapvíz?
Szerző: 
A Yale egyetem professzora, Stephen Edberg, nemrég cikket jelentetett meg a Washington Times-ban, amely a csapvíz és a palackozott víz közötti különbségekkel foglalkozik, különös tekintettel a biztonságra és a minőségre. Bár a cikkben közölt megállapítások nem vonatkoznak teljes mértékben az európai, természetes eredetű palackozott vizekre, de a csapvíz elosztási rendszerére vonatkozó kritikák teljes mértékben helytállóak. 
Stephen C. Edberg*

Bővebben»

Makro és mikroelemek felszívódása ásvány- és gyógyvizekből
Szerző: Dr. Bíró György
Az ásvány- és gyógyvizek elfogyasztásánál, ivókúráknál az emésztőrendszerből történő felszívódás az első lépcsője annak, hogy a vízben lévő makro- és mikroelemek bekerüljenek az ember szervezetének anyagcseréjébe, és kifejthessék jellemző élettani hatásukat. Nyilvánvaló, hogy a felszívódás ennek a folyamatnak lényegi eleme, amelyre az összes többi biológiai jelenség felépülhet. Az ásvány- és gyógyvizek kémiailag azonosított komponenseinél tájékozódni kell a felszívódás jellemzőiről. A szerző irodalmi adatok alapján tekinti át a legfontosabb makro- és mikroelemek felszívódását, és a következő elemekkel foglalkozik: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, jód, réz, cink, fluor, mangán, szelén, kén, bór, vanádium, króm, arzén. 

Bővebben» 

A természetes ásványvíz összetétele ismert 
A természetes ásványvíz fogalom-meghatározásából látható, hogy széleskörű vizsgálatok elvégzése után lehet csak egy vizet ásványvíznek nevezni. Ezekkel a vizsgálatokkal meg kell határozni a víz kationjainak és anionjainak mennyiségét, nyomelem tartalmát – azoknak az elemeknek a mennyiségét, amelyek nagyon kis koncentrációban fordulnak elő a vízben, de élettanilag nagyon fontosak lehetnek, továbbá a különböző szerves, radioaktív tulajdonságú vegyületek mennyiségét, a víz alkotóelemeinek relatív izotóp szintjét, bizonyos alkotóelemeinek toxicitását, figyelembe véve a megengedett határértékeket.
Természetesen a vezetékes víz összetételét is megvizsgálják ugyan ilyen alapossággal. De amíg az adott ivóvíz összetételét csak a vízmű ismeri, a palackozott természetes ásványvíz összes ásványi anyag tartalmát és jellemző, nagyobb mennyiségben előforduló összetevőinek mennyiségét fel kell tüntetni a termék címkéjén, így az mindenki számára hozzáférhető, megismerhető. 

A különböző ionok a szervezetben főleg szerves anyagokhoz, fehérjékhez, enzimekhez kötődve, katalizátorként vesznek részt az anyagcsere folyamatokban.Ez nem jelenti azt, hogy a szervezet csak a szerves kötésben lévő ásványi anyagokat tudja hasznosítani. A szervetlen sók ugyanúgy felszívódnak, mint a szerves vegyületek, biztosítva a szükséges ásványi anyag mennyiséget. Sőt, a szervetlen sókat az 1800-as évek második felében, Németországban homeopátiás gyógyszerként, a "szervezet élettani funkcionális szereként" is alkalmazták.