A víz lételemünk, elválaszthatatlanok vagyunk tőle, hiszen víz nélkül nincs élet. Az emberi szervezetnek átlagosan 60-65 % -a víz, amely részben a sejten belül, részben a sejten kívül helyezkedik el.

Az életkor előre haladtával a víz aránya csökken. A csecsemő szervezete 80%, a felnőtté már csak 60%, az idős szervezet pedig mindössze 50%-ban tartalmaz vizet. Ennek a csökkent vízmennyiségnek kell ellátnia folyadékkal testünk minden részét.

Éppen ezért a víznek különleges szerepe van az élő szervezetben:
  - biztosítja a vérkeringést, a vér ozmózisos nyomását;
  - a szükséges tápanyagok oldását, felszívódását, szállítását;
  - befolyása van a vér sav-bázis egyensúlyára;
  - hő szabályozó szerepével biztosítja a közel állandó belső hőmérsékletét
 
A felnőtt emberi szervezetnek 2-2,5 liter folyadék felvételére van szüksége naponta. Ezt a vízigényt táplálékkal és közvetlen folyadékfelvétellel fedezi. A szervezet vízkészletének állandóságát egyrészt a vízfelvételre serkentő szomjúságérzés, másrészt a vízkonzerválást széles határok között biztosító veseműködés teszi lehetővé.

Napi 1400 liter víz folyik át agyunkon és 2000 liter víz mossa át vesénket. Az emberi szervezet azonban igen takarékosan bánik vízkészletével, hiszen naponta mindössze kb. 2,4 litert választ ki.

Szervezetünk vízháztartását idegi és hormonális mechanizmusok szabályozzák. A napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán átlagosan 2,4 liter szerepel: ennyi víz távozik a szervezetünkből a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit pótolnunk kell. Napi folyadékszükségletünk kevesebb mint felét a táplálékokkal, másik részét víz formájában vesszük magunkhoz.

Az egészséges ember vízháztartása egyensúlyban van, ha a napi vízfelvétel és veszteség mennyisége megegyezik.

 Felnőtt emberi szervezet vízmérlege 

 Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet. Az emésztőrendszerből felszívódik a vérbe, majd az egész szervezetben szétáramlik és a különböző szervekben és szövetekben átmenetileg tárolódik, ahol leadja a benne oldott anyagokat. A bennük oldott anyagok révén ekkor érvényesül az ásványvizek hatása. A szervezeten belüli körforgása során a víz az anyagcseretermékeket is felveszi és tovább viszi, méregtelenítve ezzel a szervezetet. 

A szomjúságérzés ingerét váltja ki  a fokozott vízveszteség, melynek előidézője lehet pl. hányás, hasmenés, izzadás; a fokozott konyhasó bevitel. Ha az emberi test víztartalma jelentősen lecsökken, komoly tüneteket okoz.

Az emberi szervezet vízhiányának tünetei 

Aki folyamatos idő- és teljesítménykényszer alatt dolgozik, él, annak bizony törődnie kell saját szervezetének "karbantartásával", szellemi és fizikai erejének regenerálásával. A szervezet vészjelzéseit nem vesszük komolyan, s csak akkor gondolunk az egészségre, amikor már orvosi beavatkozás nélkül nem vagyunk képesek azt helyreállítani.Mondjuk, hogy két végén égetjük a gyertyát, de valójában nem gondoljuk végig, hogy, mint autónknak, testünknek is szüksége van megfelelő "üzemanyagra", rendszeres "műszaki ellenőrzésre", a kenőanyagok és folyadékok cseréjére, feltöltésére, a motor tisztítására.

 Nem mindegy tehát, hogy mit és mennyit iszunk. Természetesen ásványvizet. De miért és hogyan? A tiszta eredetű, természetes ásványvíz a biológiai vízigény kielégítésére a legalkalmasabb. Az ásványvíz jó ízű, kiváló szomjoltó, s emellett számos, táplálkozásfiziológiailag fontos ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, a szervezet számára könnyen feldolgozható és beépíthető formában.

Az ivás több, mint szomjoltás. Kortyonként igyunk, élvezve az elfogyasztott természetes ásványvíz minden cseppjét!

Aki ásványvízzel oltja szomját, annak nem kell aggódnia alakjáért: a természetes ásványvíz kalóriamentes.
Nézzünk meg ebből a szempontból néhány egyéb italféleséget:

 Gondoskodjunk rendszeres folyadékfelvételről:
- Ne várjuk meg amíg a szervezet szomjúságot jelez
- Módszeresen alakítsuk ki ivási szokásainkat
- Ügyeljünk a szilárd és folyékony táplálékok arányára
- Napi tevékenységünkben tartsunk hosszabb-rövidebb pihenőket, ezeket használjuk fel egy-egy frissítő pohár víz elfogyasztására
- Esténként tartsunk számvetést, hogy mennyi folyadékot vettünk magunkhoz

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal* tudományos válasza arra a kérdésre, hogy mennyi vízre van szüksége az emberi szervezetnek

 Az Európai Bizottságtól érkezett kérés alapján az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) összehívott egy huszonegy táplálkozási és egészségügyi szakértőből álló bizottságot, hogy tudományos véleményt fogalmazzanak meg a víz dietetikai referencia-értékeiről.

 A 138 cikken alapuló tudományos összegzést 2010. március 26-án hozta nyilvánosságra az EFSA Diétás Termékek, Táplálkozás és Allergia Bizottsága. Lásd: EFSA Journal 2010; 8(3):1459 (48 pages).

További információ: http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/scdoc/1459.htm

 Az EFSA eredményeit az alábbiak szerint lehet összegezni:

    -    A víz létfontosságú szerepet játszik az élet és az egészség szempontjából
    -    A víz kulcsfontosságú a testünk helyes működésében
    -    A vízfogyasztásnak ellensúlyoznia kell a vízveszteséget

 A megfelelő vízfogyasztás függ az alábbiaktól:

   -    Egyének illetve korcsoportok (a megfigyelt vízbevitelt az egyes népességcsoportoknál a kívánatos vizeletsűrűségi és a felhasznált energiamennyiségi értékekkel összhangban kell vizsgálni)
    -   Környezeti tényezők (mint hőmérséklet és páratartalom)
    -   Energiafelhasználás (1 ml/kcal)

A különböző népességcsoportok esetében megfelelő vízbeviteli értékeket az alábbi táblázat mutatja. Az értékek, amelyeket a Bizottság megállapított, magukban foglalják:

    -     az italokból származó vizet, beleértve a csapvizet és a palackozott vizet
   -    az élelmiszerek nedvességtartalmából származó vizet

Ezek az értékek átlagos környezeti hőmérséklet és átlagos fizikai aktivitási szint mellett érvényesek. Extrém hőmérsékleti körülmények illetve extrém fizikai erőfeszítés esetén a vízveszteség akár 8 liter is lehet naponta, ezt figyelembe véve kell a vizet visszapótolni.

* Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) az Európai Unió kockázatkezelésének alapköve az élelmiszerek és a táplálkozás biztonsága területén, amely önálló tudományos szakvéleménnyel támogatja a nemzeti hatóságokat és résztvevőit.